klag:
jövő héten ilyenkor már dagobert bácsiként fogok fejest ugrani a szobányi dellába, ami ebből a buliból összejött. vagy el kell adnom a tévémet. irtózatosan be vagyok fosva. nem is azért, mert tényleg egy csomó energiát beleölünk olyasmibe, ami tényleg rossz esetben kevesebb, mint 200 embert érdekel az országban, na az elég lehangoló lenne. örülök, hogy az a38ra rázuhant a pénzfa, warpaint meg zola jesus meg tindersticks horribilis jegyárakért (szeretjük a soundkitchent, de én egyszerűen nem értem hogyan lehet 4-6 ezer forintos jegyekkel teltházat csinálni, belefájdul a fejem a gondolatba), de tök jó lenne a húszfős pinceröfögések és az eszerint tök jövetelmező upscale bulik közé belőni valamit, és mi pont ezt próbáljuk csinálni, elmondhatatlanul boldog lennék, ha magyarországra lehetne kurrens dolgokat elhozni, amik lehet, hogy mérsékelten izgalmasak, meg nincsenek a lángoló gitárokon, de azért kíváncsi rájuk elég ember, hogy a következő féléven is tudjunk gondolkozni.
a teen daze/brothertiger kurvára nem a saját kedvünkért van, hanem a sok zenebuzzancs kedvéért. nyilván nem ez fogja kirobbantani a pesti éjszakát a 2006-os vice magazinban ragadt francia elektró dzsuvás és átizzadt marhabőrszagú mancsaiból, de egy picit azért bízom benne.
igazából csak azt akartam mondani, hogy elkezdtünk valami alulról jövő kultúrmissziót, aminek egyrészt semmi köze nincs az államhoz, kormányhoz, önkormányzathoz, nincsenek zsírfejű szponzorok, sejtelmesen ravasz üzletemberek mögöttünk, csak a saját eszközünkkel próbálunk harcolni a posvány ellen, nem lehet ebben az országban semmit, abszurdisztán, viktatúra, hát a nagy lófaszt, nézzétek, lehet menő koncerteket szervezni, csak el kell szánni magunkat. remélem ezt azért valaki értékelni is fogja.
fú, mekkora schilling árpád lett belőlem, nagyon nagyon sajnálom.
KÖTRE, legyen ott mindenki!
